Távoktatás és e-learning:

A taneszköz jellemzői

A pedagógusok és tanulók számára tisztán láthatónak kell lennie, hogy kinek készül az adott taneszköz, hogyan is működik pontosan. Fontos, hogy a taneszköz ne célszemélynek akarjon megfelelni, hanem a kitűzött célnak vagy az adott célcsoportnak. Ezek pontos meghatározása elengedhetetlen a piacképesség kialakításához.

-          Az IKT eszközök rendszervező funkcióval is rendelkezhetnek. Leggyakoribb formája az intranet vagy az általunk is használt ETR, melyek megmondják nekünk, hogy mikor és hol kell lennünk, s mik a teendőink.

-          Második funkciója az információszolgáltató funkció, mely lehetőséget ad, hogy az eszköz egyénre szabható legyen. Az egyén előismeretei meghatározzák, hogy milyen egyénre szabott utakat lehet később kialakítani.

-          A taneszközökre jellemző harmadik funkció, mely a kommunikációs funkció az általunk választott eszközre nem jellemző.

Mindemellett a pedagógus számára azt határozza meg, hogy milyen technikai felszereltséggel kell rendelkeznie, s milyen IKT kompetenciákat kell már birtokolnia.

A tanuló számára meghatározza, hogy egyéni vagy kooperatív munka szükséges az eszköz hatékony használatához.

A cél, hogy meghatározza és segítse a fejlesztési területek meghatározása.

Taneszköz célkitűzései

Elképzelt taneszközünk egy OKJ-s Kulturális Rendezvényszervező képzést segítő online kiegészítő tananyag, mely a felhasználókat segíti a forgatókönyv megírásában, a költségvetés kidolgozásában, s segít lemodellezni a különböző rendezvények esetén a kritikus pontokat, melyek felmerülhetnek: a biztonsági útvonalak tervezése (tűzriadó), a megfelelő hangszigetelés kialakítása valamint a bevétel biztonságos mozgatása.

Célunk, hogy a hallgatók a foglalkozások végén átfogó képet alkossanak a rendezvényszervezés elméleti és gyakorlati témaköreiből, valamint a közeljövő főbb fejlesztési tendenciáiról és alkalmazási lehetőségeiről. A téma elsajátítását egy interaktív oktató és gyakorló multimédia alapú programrendszer segíti.

A képzés indító intézmények számára óriási előnyt jelenthet az árban érvényesíthető költséghatékonyság, mely a program jelent a gyakorlati képzés, jelen esetben egy nagyobb rendezvény leszervezése és finanszírozása helyett. S lehetővé teszi a valóságban megjelenő összes lehetséges verzió lemodellezését.

A taneszköz célkitűzései a felhasználási sajátosságokat tekintve

1. Személyi feltételek, bemeneti követelmények
1. 18 év felüli
2. Érettségivel rendelkező
2. Előtanulmányi rend, előfeltételek
1. A tantárgy elsajátításához szükséges előismereteket tartalmazó tantárgyak: -
2. A vizsga előfeltétele: gyakorlati feladatok megfelelő szintű teljesítése
3. Rendezvényszervező szakmában elhelyezkedőket segíti az online lehetőségek kihasználásában. Létrehozza a hazai és különböző nemzetközi rendezvénytipológiai kritikus pontjainak áttekintését helyi jogszabályok és az adott helyi rendezvényhelyszínek virtuális verziói alapján.
4. Szükséges előzetes speciális andragógusi kompetenciák:
1. IKT  kompetencia
2. Közösségszervezés
5. Szükséges előzetes tanulói kompetenciák:
1. Önszabályozás
2. Egyéni és kooperatív munkára való képesség
3. IKT kompetencia
4. Kulturális kapcsolatok
6. Andragógusi és tanulói szükséges technikai felszereltség:
1. Számítógép
2. Szélessávú internet
3. Fülhallgató
7. Támogató tananyagok:
1. Web alapú tárhelyről letölthető tananyag és segédanyagok
8.  Módszertani javaslat a tantárgy megtanulására:
1. Kulturális rendezvények szervezésének online keretei
2. Rendezvénytipológia
3. A rendezvény költségtervének elkészítésének online alapjai
4. Online szakmai, protokolláris és tájékoztatási teendők

                                                              i.      résztvevők online felkérése

                                                            ii.      hírverés

                                                          iii.      az online forgatókönyv készítés

1.      téma

2.      időbeosztás

3.      műszaki-technikai feltételek

4.      online protokoll és médiakommunikáció

5. rendezvények megvalósulása
6. utómunkálatok lemodellezése
8.  A tanulmányokról napló vezetése
9.  Rendezvényszervezés elméleti háttereinek is feltárása a gyakorlati oktatási folyamat mellett, mely elméletek feldolgozása elsősorban egyénileg zajlik. Az elmélet és gyakorlat összekötése az órai munka során történik.
10.  Teljesítés feltételei:
1. Órai jelenlét és aktív munka
2. A rendezvényszervező program aktív használata
11.  Elvárás, hogy a konzultációkra a hallgatók előzőleg otthon átnézzék az egész tananyagot. Így a konzultációón a tananyag nehezebben elsajátítható részeit beszéljük meg, lehetőséget biztosítva a felmerülő kérdések megtárgyalására is. Ez segíti önmaguk tanulásszervezési fejlődését.
12.  Megszerzett tanulói kompetenciák:
1. Tanulásszervezés
2. Időmenedzsment
3. IKT kompetencia
4. Identitás és egyéni kompetenciák
5. Szervezeti egység üzemeltetése
6. Felnőttképzési köröket, folyamatokat szervez
7. Tömeg és internetes kommunikációt működtet
8. Ösztönzi s lokális részvételeket
9. Biztosítja a kapcsolatot a nemzetközi kulturális trendekkel

      +1. Erre a tananyagra épülő más tantárgyak gyors és hatékony elsajátítása a megszerzett kompetenciák segítségével:

a.       Infokommunikáció

b.      online oktatásmarketing

Távoktatás és e-learning:oktatási környezet színterei

Az elmúlt heti előadáson az oktatási környezetről és az oktatási környezet színtereiről esett szó. Összehasonlítottuk, hogy a négy csoport miben hasonlít vagy különbözik egymástól.

A helyes oktatási környezet megléte alapvető fontosságú kérdés, hiszen nagyban befolyásolja a tanulási folyamatot, akár pozitív, akár negatív irányban. Lényegében ez az az a közeg, amelyben az oktatási folyamat végbemegy. Mondhatjuk, hogy ez lehet a sikeres tanulás egyik alappillére. Egy rossz oktatási környezet hátráltató tényező lehet, viszont egy jól megválasztott oktatási forma mindenképpen hatékony és eredményes tanuláshoz vezethet.

Az alapvető négy tanulási színtér a következő:

-kontakt oktatási tevékenység

-online eszközökkel támogatott oktatási tevékenység

-blended learning környezet

-távoktatás, mint oktatási környezet

Kontakt oktatási környezet:

Alapvető jellemzője ennek az oktatási formának az, hogy a benne részt vevő egyének együtt vannak személyesen egy térben és egy időben. Látnak, hallanak, tapasztalnak, személyes kontakt van közöttük. Nem jellemző a hálózati kapcsolat, ez a folyamat nem elektronikus.

Online eszközökkel támogatott oktatási tevékenység:

Lényegében itt is arról van szó, hogy térben és időben azonos tevékenységeket folytatnak a tanulási folyamat résztvevői, ám ebben az esetben egy dologgal ki van egészítve; különböző eszközökkel hálózatra csatlakozhatnak. Ezzel igyekezvén könnyebbé és hatékonyabbá tenni a tanulást. Magyarul külső kapcsolatokat is be lehet vonni a tanulásba, információ árad ki, illetve információ árad be. Tehát a személyes jelenléten van a hangsúly továbbra is, ám a sikeres tanulás érdekében az internet kínálta szolgáltatásokat is alkalmazzák.

Blended oktatási forma:

Furcsálltam ezt a megnevezést és először fel is kaptam a fejem a szó hallatán, hiszen még nem találkoztam ezzel a kifejezéssel. Annak ellenére, hogy ez a leggyakoribb oktatási forma. Itt már nincsenek csakis kontakt tevékenységek, hanem el lehet különíteni benne olyan kisebb részeket, amelyeket online / virtuális környezetben kell megoldani. Mondhatjuk, hogy ez a tanulási típusoknak egy kevert formája. Az oktatási folyamat környezetének egy része időben és térben változik, tehát a tanulási feladatot ettől a tértől függetlenné tesszük és eltoljuk időben. Példa erre egy előadás, amin személyesen részt vesznek a hallgatók, majd a hallottakról később otthon blog bejegyzést vagy házidolgozatot írnak. Ugyanez a helyzet, ha az órán elhangzottakkal kapcsolatosan házi feladatot kell megoldani a tanulóknak. Hangsúlyozta a Tanár úr az órán, hogy a virtuális környezetben történő oktatás 3D formában, az online pedig 2D formában zajlik!!

Távoktatás:

A távoktatás, mint oktatási forma legfőbb jellemvonása, hogy időben és térben teljesen független. Mint a neve is elárulja, a résztvevői távol vannak egymástól, a folyamat szinte teljes egészében online. Nem jellemző rá a személyes kontakt és jelenlét, hiszen főleg online / virtuálisan zajlik a tanulási folyamat, ám egyáltalán nem zárja ki a személyes jelenlét lehetőségét. Az sem kizárt, hogy ezek az online vagy virtuális közösségek később valós közösségekké formálódnak. Ez csakis a résztvevőktől függ. Tehát ez a tanulási forma lehet ugyanolyan hatékony, mint a hagyományos oktatási forma. Sikeressége egyáltalán nem a személyes jelenlét függvénye, hanem a tanítási módszeren múlik. Ha a tananyag és az előadásmód unalmas, monoton, érdektelen, akkor nagy az esélye annak, hogy a tanulók nem figyelnek oda, elkalandoznak, csak úgy tesznek, mintha tanulnának. Ezért nagyon fontos fenntartani az érdeklődést és a hallgatók motivációját növelni a tanulás iránt. Fontos megjegyezni, hogy az online tanulás esetében időben és térben sem szükséges egyszerre jelen lenni, míg a virtuális tanulásnál időben igen, viszont térben nem.

Az oktatási környezet lehetséges színtereinek tárgyalása után rátértünk az órán arra, hogy milyen eszközök állhatnak a tanulók rendelkezésére a tanulási folyamat hatékonyabbé tételének érdekében. Véleményem szerint ez is legalább olyan fontos szempont, mint a megfelelő tanulási környezet kiválasztása. Az órán a kontakt tevékenységektől egészen a virtuális tevékenységig számos példáról esett szó. A felsoroltak közül néhányat szeretnék kiemelni.

Kontakt: kontakt osztálytermi tevékenységeknek tekintjük azokat a dolgokat, amelyek tulajdonképpen szinte megszokottak és segítik a tanulást. Az osztályteremben a felszereléseket értjük ez alatt, például interaktív tábla, digitális tábla, projektor, de saját eszközöket is alkalmazhatunk, mint például laptop, tablet.

Szimuláció: először ez nem passzolt bele a képbe számomra, mert nekem is először rögtön a számítógépes játékok jutottak eszembe. Azoknak meg véleményem szerint nem sok köze van az igazi tanuláshoz, nincsen tanulásfejlesztő funkciójuk. Viszont léteznek olyan komoly játékok, amelyeket nem erre találtak ki, ám mégis idővel kiderül, hogy tanulhat belőle az ember, tehát hozzásegítik a tanulót a fejlődéshez. Illetve léteznek olyan játékok is, amelyeket kifejezetten képességfejlesztés céljából hoztak létre.

M-learning: véleményem szerint az m-learning roppant hasznos. Ennek lényege a mobilitás, tehát hogy bárhonnan bárhol képes az ember bármilyen tartalmat elérni. Helytől és platformtól függetlenül lehet tartalomhoz jutni. Mindegy milyen eszközt alkalmazunk, a lényeg az, hogy ugyanazt a tartalmat elérjük. Például utazás közben lehet kihasználni az időt, akár telefon, ipad, vagy e-book van a birtokunkban ’itt és most’ információhoz juthatunk.

Online közösség: egyértelműen valamiféle közösségi cél kialakítására születnek ezek a csoportok, amiknek nem a tanulás a célja, inkább a szórakozási lehetőségeket rejti. Tehát alapvetően nem tanulási környezetekről beszélünk. Nem tanulásra lettek kitalálva és kifejlesztve, emiatt viszonylag nehéz arra a célra használni őket. Érdekes példa került szóba az órán, miszerint lényegesen többen lépnek be naponta (akár többször is) a Facebook-ra, mint az e-learningbe vagy az etr-be. Nyilván ennek az az oka, hogy utóbbi kettőt nem szórakozásra használjuk, hanem kifejezetten a tanulásra, így talán kisebb hajlandóságot mutatunk aziránt, hogy naponta ott töltsünk el órákat a közösségi oldalak helyett. Ám ami nagyon érdekes számomra az az, hogy amint a mellékelt ábra mutatja, mégis működik a Facebook is tanulási felületként is. Léteznek ezen belül is olyan csoportok, amelyeket egy kis kreativitással létrehoztak, majd ezt követően megindult a tartalom megosztás, vitázás, értekezés, kifejezetten tanulás céljából. Praktikus, mert ingyen van, gyors, rengeteg információt tehetünk közzé és az ismerősöket is akár be lehet vonni.

Információtudomény és média a 21. század elején: digitális nemzedék elméletek, felhasználói szokások, életkor

Az elmúlt órán a digitális nemzedékekről hallhattuk előadást. Olyan fogalmakkal ismerkedtem meg, amelyeket azelőtt sosem hallottam. Először megijedtem, hogy csak én vagyok-e ennyire lemaradva, de társaim irományait olvasgatva szemrevételeztem, hogy sokaknak szintúgy új keletűek voltak ezek a fogalmak. Alapvetően a két fő szóösszetételről beszélek: digitális benszülött és digitális bevándorló.

Ebben a bejegyzésben nagyjából igyekszem követni az órai anyag felépítését, de inkább szeretném személyes véleményemre, tapasztalataimra és a környezetemben levő személyektől látottakra, illetve hallottakra fektetni a hangsúlyt. Hiszen nagyon érdekes számomra, hogy az órán elhangzott dolgok közül első hallásra furcsálltam néhányat, aztán később végiggondoltam és arra a következtetésre jutottam, hogy tulajdonképpen velem is ez történik, én is benne vagyok, illetve közvetlen környezetemben levő barátaimon is nagyságrendileg ezeket a jellemvonásokat tapasztalom.

Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a digitális nemzedékeket milyen csoportokra lehet osztani, kik azok a digitális benszülöttek és kik a digitális bevándorlók? Lehet-e némi párhuzamot vonni a két utóbbi között vagy egymásnak szöges ellentétei? Lehetséges-e az átjárás a kettő csoport között?

Utánanéztem és találtam egy felosztást, ami születési idő, azaz életkor szerint hoz létre csoportokat, amelyek a következők:

-Veteránok: 1925 – 1945

-Bébi-bumm: 1946 – 1964

-X generáció: 1965 – 1979

-Y generáció: 1980 – 1995

-Z generáció: 1996 –

Illetve az órán elhangzott az, hogy manapság egy új nemzedék van kialakulóban, akik körülbelül az elmúlt két évben születtek. Ők még nem tudják, de Alfa nemzedéknek nevezték el csoportjukat.

A digitális bevándorlókról és a digitális benszülöttekről szeretnék bővebben írni. Mindkettő fogalmat 2001-ben Marc Prensky alkalmazta először a különböző generációk megjelölésére. Érdekes összehasonlítani a két tábort.

A digitális bevándorlók azokat az idősebb nemzedékeket foglalja magában, akik nem a digitális technológiákkal kézenfogva nőttek fel. Akik nem születtek bele ebbe a világba, nem ismerik a mostani technikákat, nem követik a technikai fejlődést. Ennek oka fakadhat hátrányos helyzetükből, de többségében nem is mutatnak érdeklődést az újdonsült számítástechnikai eszközök és az internet világa iránt. Azonban akadnak olyanok bőven, akik jelen voltak az internet születésekor és belőlük kisebb fajta felháborodást váltott ki a durva osztályozás, mondván, hogy szemtanúi voltak a nagy eseménynek és mégis bevándorlóként említik őket. Emiatt támadták Prensky túl ’szigorú’ csoportosítását, aminek következtében próbálkozásokat tettek a csoportosítás finomítására. Így a bevándorlókon belül beszélhetünk kívülrekedtekről, a derékhadról és a hódítókról. Mind három csoportra jellemző, hogy távol áll tőlük az internet világa. A kívülrekedtek (outsiders) szinte teljes mértékben kizárják életükből az online dolgokat, sőt olykor határozottan elutasítják az internet és a számítógép használatát. A derékhad azon emberek összessége, akik ugyan használják az internetet, de csak oly mértékben, amennyire munkájukhoz vagy egyéni szórakozásikhoz szükséges. A hódítók (felfedezők) pedig azok, akik jelen voltak az internet megjelenésének korában.

Velük ellentétben a digitális benszülöttek, enyhe túlzással mondhatjuk, hogy az interneten élik mindennapjaikat, ebben az online világban mozognak a nap túlnyomó részében. Számukra teljesen egyértelmű és természetes dolog az, hogy mobiltelefonjukról interneteznek, közösségi oldalakon tartják a kapcsolatot ismerőseikkel és szinte non stop, megállás nélkül elérhetőek (always online). Közöttük is akadnak úgynevezett leszakadók, akik úgy vélekednek, hogy az internet lerombolja a kultúrát. Viszont a csipegetők, már az elnevezésükből fakadóan is szeretnek mindenféle érdekes dolog után kutatni az interneten. A szörfölők korlátok nélkül böngésznek a világhálón, a játékosok főleg a legújabb játékokra vadásznak, míg a bloggerek internetes naplókat olvasnak és vezetnek saját mindennapjaikról, életükről, divatról, zenéről, filmekről, bármiről. A szemetelők viszont negatív kategóriát képviselnek, ugyanis ők nem kulturált formában teszik közzé véleményüket és nem szocializált formában osztanak meg tartalmakat. Az újítóknak köszönhetően halad előre a technika, ők arra törekednek, hogy az internet tartalmát rendszeresen bővítsék. Fáradozásuk nem hiábavaló, hiszen az interneten közzétett adatok száma folyamatosan bővül.

Részletesebben szeretnék kitérni a digitális benszülöttekre, hiszen jómagam és baráti környezetem is e nemzedék létszámát gazdagítjuk.

Mondhatom, hogy én valójában beleszülettem ebbe a világba, egészen kicsi korom óta van itthon számítógép és internet. Igaz akkoriban még nem sokat használtam egyiket sem, mert a LEGO és a kisautók jobban lekötöttek, de ahogy telt múlt az idő és ahogy fejlődött a technika, szép lassan azt vettem észre, hogy nem csak szórakozásra használom az internetet. A számos hasznos dolog felkutatása mellett az interneten történt 2004 körül a főiskolára való beiratkozásom, később a kurzusfelvétel, a vizsgajelentkezés. Ezt követően az egyetemre is interneten kellett beiratkozni, tantárgyakat felvenni és vizsgákra jelentkezni. Sőt, az andragógia szakra már az interneten a felvi.hu oldalon jelentkeztem elektronikusan. Ennek alapvetően a gyorsaság az oka, hiszen így sokkal könnyebb feldolgozni a hatalmas adatmennyiséget, mintha manuálisan kellene rendszerezni a jelentkezési lapokat.

A gyorsaság alapfontosságú! Elég pár kulcsszót beírni bármelyik keresőbe és máris akár több száz vagy több ezer találatot kapunk a keresett témával kapcsolatosan. Mindenképpen az emberiség előnyére válik ez a gyors keresés. Az interneten másodpercek alatt bármihez hozzáférhetünk; videók, képek, hangok, könyvek, fórumok, térképek, receptek, intézmények és cégek honlapjai, tanfolyamok, vásárlás, banki ügyintézés, kapcsolattartás stb. A közösségi oldalakon is pillanatok alatt megoszthatunk videókat, képeket, kikiálthatjuk aktuális hangulatunkat, nemtetszésünket, véleményünket, akármit. A többi internetező pedig másodpercekkel később már olvashatja és kommentelheti is.

Véleményem szerint manapság oly mértékben élünk ingergazdag környezetben, hogy ha ez valami folytán hirtelen megszűnne, vagy akár csak csökkenne, az rögtön fennakadást okozna és türelmetlenné, ingerlékennyé válnánk. Nyílván ez azért van, mert hozzászoktunk az információk ide-oda száguldásához és aligha bírnánk elviselni a lassúságot. Ha kicsivel több időbe telik, mire egy oldal betöltődik, rendszerint azonnal idegesek és mérgesek leszünk, hogy miért ilyen csigalassú az internet.

A mai nyelvhasználat és a kommunikáció is igen megváltozott az internetezők körében. Korábban főleg az sms miatt terjedtek el a különböző rövidítések és hangulatjelek, annak érdekében, hogy minél jobban leegyszerűsítsék a szöveges üzenetet és minél több információt bele lehessen sűríteni egyetlen sms-be. Most már az internetezők körében is elterjedtek az emotikonok és a rövidítések, sőt magyarosítottunk a Facebook-nak és a Twitter-nek köszönhetően több angol szót is, mint például lájkolni, posztolni, tweetelni. Ezek a szavak alapvetően benne vannak a mostani generáció szótárában, de az idősebbek aligha értik mi fán teremnek az efféle dolgok.

Én és barátaim is rendszeresen használjuk a Facebook-ot, bár úgy vélem fontos egy bizonyos mértéktartás. Aki bulikból és koncertek közben írogat ki helyzetjelentéseket a közösségi oldalakra, hiába írja, hogy szuper jó a buli, aligha hiszem ezt el neki, hiszen ha így lenne, nem lenne se ideje, se kedve arra, hogy szórakozás közben is az interneten lógjon. Az ilyen eseteket már kissé a függőséggel tudom összekapcsolni. Aki minden áldott nap kiírja, hogy éppen mit csinál, mikor, kivel, hogyan, miért, azt sem tartom egészségesnek. Alapvetően jó dolognak tartom a közösségi oldalakat a kapcsolattartás szempontjából és a rövidítésekre is mondhatjuk, hogy kreatív és ötletes dolgok, viszont felmerül a kérdés, hogy mi lesz a helyesírásunkkal? Véleményem szerint némi aggodalomra adhat okot, ha a tanulók folyamatosan rövidítéseket alkalmaznak, esetleg úgy próbálnak rövidíteni szavakat, hogy számokat írnak a betűk közé, nem használnak ékezetet vagy nagy kezdőbetűket. Úgy gondolom ezekkel mindaddig nincsen baj, amíg bele nem épül teljes mértékben a mindennapokba és amíg nem megy tudás rovására.

Így első ránézésre azt gondolhatjuk, hogy a két csoport; a digitális bevándorlók és a digitális benszülöttek egymásnak szöges ellentéte, azonban véleményem szerint lehetséges egyfajta ’átjárás’ a kettő között. Ugyanis lehet, hogy valaki nem született bele a mai digitális kavalkádba és nem tartozik a tizen-huszonévesek közé, viszont csak most idősebb korára ébredt rá arra, hogy fel szeretne zárkózni és be szeretné pótolni eddigi lemaradását. Igaz, hogy életkorát tekintve nem tartozik a legifjabb generációhoz, de ha megvan a kellő motivációja, akkor ugyanúgy napi rendszerességgel Twitter-ezhet 50 évesen, mint 15 évesen.

Információtudomény és média a 21. század elején: digitális nemzedék elméletek, felhasználói szokások, életkor és IKT kompetencia

Az Információtudomány és média a 21. században nevű tantárgy keretein belül az órán elhangzottakat igen rendhagyó körülmények között hallhattuk, hiszen nem a Tanár úr előadásában zajlott az óra, hanem Tóth-Mózer Szilvia vendégtanár előadásának voltunk szem- és fültanúi. A tanóra témája a digitális nemzedékek, felhasználói szokások, életkor és IKT kompetencia volt. Tehát arról hallhattunk beszámolót, hogy a digitális nemzedékek milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, milyen típusait lehet megkülönböztetni az internet használóknak és milyen az életkori felosztásuk. Nagyon érdekes témának bizonyult, hiszen jelenleg ebben élünk és nagymértékben aktuális témákat feszegettünk a tanórán. Elhangzottak olyan fogalmak, amikkel bevallom, azelőtt még nem találkoztam, de az előadás szervezett struktúrájának köszönhetően minden világossá vált számomra.

A digitális nemzedék fogalmat az órán egy úgynevezett ernyőfogalomhoz hasonlították, amelyben olyan szinonima fogalmakat fedezhettünk fel,  mint például a net generáció, az x, y, z, generáció (ami életkori felosztás szerint mutatja meg azt, hogy kinek mióta van kapcsolata az internettel, mikor találkozott azzal legelőször), XD generáció (ami a legfiatalabb nemzedék kommunikációs szokásait tartalmazza), Nintendo generáció, Facebook generáció, digitális benszülöttek és digitális bevándorlók (utóbbi két csoport tulajdonképpen kettő részre osztja az embereket, aszerint, hogy ki mennyire jártas a digitális világban).

Ezek a hasonló kifejezések mind a digitális nemzedékek megjelölésére születtek.

Karl Mannheim szerint ezek a nemzedékek nem demográfiai hullámok, hanem inkább közös élményanyagon osztozó nemzedékek, ezért nevezzük őket egy generációnak. Véleménye szerint attól nemzedék egy nemzedék, hogy valamiféle közös van bennük életkörülményüket, életvitelüket és kommunikációs szokásaikat tekintve. Tehát valamilyen közös eseménynek a részesei. Említhetjük példaként a világháborúkat megélt emberek nemzedékét, vagy más jelentős történelmi eseményt, vagy a technikai újításokat átélt nemzedéket, például a Facebook elterjedését.

Hosszabban kitértünk az órán kettő érdekes fogalom tisztázásra. Ez a két fogalom a digitális bevándorló és a digitális benszülött. Bejegyzésemben ezzel a két fogalommal fogok foglalkozni, amelyek nemrég még számomra is még új keletűek voltak. Első hallásra kicsit furcsa volt számomra ez a két megnevezés és azelőtt nem is nagyon volt szerencsém találkoztam velük, de az előadás egy átfogó, összefoglaló képet adott e két fogalomról. A következő sorokban kitérnék kicsit bővebben erre a két csoportra.

Marc Prensky vezette be a digitális benszülött és a digitális bevándorló kifejezéseket. Első hallásra nyilvánvalóan kicsit meghökkentően hangzanak és volt is visszhangja kettős felosztásának, hiszen sokan úgymond fellázadtak és felháborodtak, mondván, hogy ők jelen voltak az internet megszületésénél és mégis megbélyegezte őket a számukra kicsit sem kecsegtető digitális bevándorló címkével. A helyzet enyhítése érdekében történtek próbálkozások arra, hogy módosítsák valamelyest az éles ellentétet a két csoport között és a csoportokon belül kisebb kategóriákat neveztek meg.

Digitális bevándorlók:

A digitális bevándorlók címkével azokat illetjük, akiknek ez az egész kultúra még nagyon idegen. Nyilvánvalóan ők nem ebbe születtek bele, nem ezen nőttek fel és még nagyon sok mindent tanulniuk kell ahhoz, hogy tisztán átlássak és zökkenőmentesen használni tudják a rohamosan fejlődő technikai vívmányokat.

A digitális bevándorlók kategóriáján belül beszélhetünk további kisebb csoportokról:

-hódítók: ők a felfedezők, akik átélték és jelen voltak az internet megszületésénél, lényegében nélkülük az nem jött volna létre.

-derékhad: akik nem sajátították el a digitális világban levő technikák minden csínyját bínyját, de követniük kell valamilyen szinten a fejlődést. Éppen csak annyit használják az internetet, amennyire szükségük van munka, szórakozás vagy a mindennapi információgyűjtés szempontjából.

-kívülrekedtek: ehhez a réteghez sorolhatók azok személyek, akik nem barátkoztak meg az internettel, érdektelenek vele kapcsolatosan, sőt előfordul, hogy esetenként szilárdan elutasítják az online technikákat.

Digitális benszülöttek:

A digitális benszülöttek számára ezen technikák teljesen természetesek, hiszen beleszülettek ebbe a világba, így értelemszerűen nincsenek különösebb problémáik a digitális világ megértésével és használatával kapcsolatosan.

Elhangzottak további érdekes fogalmak, mint például az x, y, z generáció. Ők azok, akik már egészen fiatalon megismerkedtek az internet világával, közülük is különösen az y, z generáció az, akik életének már szerves részévé vált a számítógép használat és az internetezés. Ugyan az y generáció esetében vannak még fennakadások és fenntartások, viszont a z generáció az 1995 után születetteket foglalja magában, akiknek már olyan természetes eszköz a számítógép és az internet, mint a levegővétel. Egy újabb nemzedék is kialakulóban van jelenleg, tagjai azok, akik most két évesek, őket alfa generációnak nevezzük.

A digitális benszülöttek csoportján belül is észrevehetők kisebb csoportok, mint például:

-leszakadók: hasonlóak a kívülrekedtekhez, aminek oka lehet az, hogy elszigeteltek, technofóbok, érdektelenek.

-csipegetők: ezen belül léteznek a szörfölők, akik folyamatosan kutakodnak és keresgélnek a világhálón, új információkat igyekeznek felderíteni. A játékosok új online játékok után kutatnak és újabbnál újabb játékokat fedeznek fel. A bloggerek értelemszerűen internetes blogokat olvasnak és írnak is saját mindennapjaikról, itt élik ki kreativitásukat és ezen a felületen osztják meg gondolatikat a többi internetezővel. A szemetelők viszont kissé negatív kategóriát képeznek, hiszen a nevük is elárulja azt, hogy nem kifejezetten hasznos információt osztanak meg az interneten. Nem kulturáltan, nem szocializált formában tesznek közzé adatokat. A tartalmak, amiket megosztanak negatív töltetűek, rombolóak és voltaképpen feleslegesek.

-újítók: akik a világháló tartalmának bővítésén fáradoznak és mindig azon vannak, hogy korszerűsítsék azt és naprakész tartalmakat töltsenek fel az internetre.

Az előadás folyamán kitértünk a digitális benszülöttek sajátosságaira, amiket röviden szeretnék ismertetni.

Kiemeltük a gyors információszerzést. Lényegében az interneten bármi elérhető pillanatok alatt néhány kattintással. Ha célirányosan kutatunk, akkor például a google keresőbe elég a kulcsszavakat beírni és máris elénk tárul a keresett információ. A multimédiás elemek pedig még színesebbé és élvezhetőbbé teszik az online tartalmakat. Ugyanakkor a türelmetlenség is egyfajta velejárója az adatszerzésnek, ugyanis köztudott, hogy nem szeretünk pár másodpercnél többet várakozni, inkább kilépünk és esetleg megnyitunk egy másik kereső programot.

Az ingerfalás igen különös szóösszetétel számomra és eddig még nem találkoztam vele, de véleményem szerint száz százalékosan igaz a mostani világra, különös tekintettel a fiatalabb nemzedékre. Iszonyatosan ingergazdag környezetben mozgunk, ami hemzseg a különféle adatoktól és információktól. Ezt szoktuk meg. Ha viszont ez valami folytán megszűnik, vagy csak mértéke csökken, akkor ismét a türelmetlenség üti fel fejét.

Szóba került a sokcsatornás figyelem és az ezzel kapcsolatosan felmerülő kétségek. A sokcsatornás figyelem a párhuzamos feladatok elvégzését takarja, amikor is különböző tevékenységeket végzünk egyszerre (multitasking), csak kérdés, hogy ez mennyire vezet hatékony eredményhez? Kivitelezhető-e oly módon, hogy a több cselekvés közül ne csak egy, hanem mindegyik sikeres és célravezető legyen? Illetve bizonyos külső tényezők, elterelő ingerek mennyire tudják befolyásolni munkánkat!?

Az érzelemkezelést is meg kell említeni, hiszem fontos, hogy urai tudjunk lenni érzelmeinknek. Fontos tudni kezelni a monotonitást, a frusztrációt és úrrá tudjunk lenni türelmetlenségünkön.

Az időkezelés egy nagyon általános és aktuális probléma. Jellemző az emberekre, hogy mindig mindent az utolsó pillanatra hagyunk. Ahelyett, hogy rendezetten beosztanánk időnket, a legvégső pillanatokban kezdünk el kapkodni. Ide kapcsolódó fogalom a flow, ami az áramlási élményt jelenti, illetve az always online kifejezés, ami azt takarja, hogy manapság a nap huszonnégy órájában elérhetőek vagyunk. Számítógépen, mobiltelefonon, vagy a telefonon csatlakozva az internethez is szinte non stop elérhetjük egymást.

A nyelvhasználat és kommunikáció számomra az egyik legfontosabb és legérdekesebb tényező. Ódákat lehetne zengeni erről a témáról, mert nagyon sok cikket lehetett már erről olvasni, hogy mennyire megváltoztak a kommunikációs szokások. Az internetnek és a mobiltelefonoknak köszönhetően a helyesírás alapvetően romlott. Sokszor elmaradnak a nagy kezdőbetűk, a vesszők, az ékezetek. Idő- és helymegtakarítás szempontjából megjelentek a rövidítések, olykor egy szóban betűk és számok is keverednek, illetve aktuális lelki állapotunknak megfelelően emotikonokkal fejezhetjük ki hangulatunkat. Felbukkantak a szlengek, a közösségi oldalaknak köszönhetően bevezették a köztudatba a lájkol és a twittel szavakat. Ez valamilyen szinten hasznos, mert egyfajta kreativitásra enged következtetni és időt illetve helyet spórolhatunk meg a különböző érzelemkifejező jelekkel és rövidítésekkel, viszont ugyanakkor elfelejtjük alkalmazni a helyesírási szabályzatot.

A hálózatosodás azt jelenti, hogy manapság a webkettes eszközök világában éljük mindennapjainkat. Az emberek képesek naponta hosszú órákat a közösségi oldalakon lógni, ám többségében ezeken a felületeken azokkal a személyekkel tartják a kapcsolatot, akiket a ’valós’ életben is ismernek és akikkel egyébként is szoktak találkozni.

A tudás értelmezése kapcsán felbukkant kettő ismét furcsa fogalom. Az egyik a hétköznapi tudás, a másik az ünnepnapi tudás. A hétköznapi tudás tulajdonképpen az interneten bóklászást jelenti, amikor nem kifejezetten a tananyag után kutatunk, míg az ünnepnapi tudás az iskolában elsajátított ismereteket foglalja magában. Érdemes elgondolkodni azon, hogy idézőjelben mikor használjuk az ünnepnapi tudásunkat és mikor a hétköznapit.

A tekintélyhez való viszony kapcsán érdekes dolgok jöttek szóba. A tanárra nézve nyilvánvalóan kellemetlen lehet, ha a tanuló nagyobb tudással rendelkezik nála, pontosabban ha a tanuló internet segítségével információt tud lesni az internetről és azt saját tudásaként tünteti fel. Nyilvánvalóan ez csak akkor lehetséges, ha mód van arra hogy laptopot vigyünk az osztályterembe.

Számos új információval szolgált az elmúlt tanóra, nagyon sok olyan kifejezéssel ismerkedtem meg, amikkel korábban nem találkoztam. Sok újat tanultam és a következő bejegyzésemben igyekszem az itt elsajátított ismereteket saját tapasztalataimmal összekapcsolni és azt bemutatni, hogy ezek a jelenségek miként vannak jelen az én és környezetemben élő személyek életében.

Távoktatás és e-learning: az eLearning fogalmának értelmezési lehetőségei

A mostani bejegyzésem a Távoktatás és e-learning című tantárgyhoz kapcsolódik. Az előadáson az e-Learning fogalmának értelmezési lehetőségeivel ismerkedhettünk meg. Nagyon érdekesnek találtam a tanórán elhangzottakat, különösen az előadás első fele kötötte le figyelmemet és keltette fel érdeklődésemet.

Először Kovács Ilma ábrájával ismerkedhettünk meg, amely a távoktatás és e-learning kapcsolatát, különbségeit és történetét mutatja be 1975-től egészen napjainkig.

Komenczi Bertalan halmazos ábrájának segítségével tökéletesen szemlélteti azt, hogy tulajdonképpen mi is az az e-Learning. Véleményem szerint ez egy rendkívül könnyen áttekinthető ábra, ami segít abban, hogy tisztán átlássuk a fogalmakat, és hogy ne keverjük össze a távoktatást az e-learninggel.

Komenczi Bertalan ábrája három halmazt tartalmaz, amelyek úgymond különböző tanulási módszerek, s ezen halmazok metszeteként fogja fel az e-Learninget. A három halmaz a következő:

-számítógéppel segített tanulás

-online, web alapú tanulás

-távoktatás

Ezen három tanulási módszer együttes metszéspontjaként tünteti fel az e-learninget.

A számítógéppel segített tanulás értelemszerűen azt takarja, hogy valamilyen interaktív eszközt használunk a hatékony tanulásunk segítésére. Jelen esetben ez az interaktív eszköz a számítógép. Ez a módszer egyértelműen arról szól, hogy az eszköz kínálta lehetőségeket kihasználjuk a hatékony tanulás érdekében. A számítógép hatalmas memóriáját alkalmazhatjuk agyunk folytatásaként, így nagyon sok új, hasznos információval megtölthetjük a tárhelyet. Multimédiás elemekkel és animációval szemléltethetünk bármit, továbbá szimulációval a valós folyamatokat modellezhetjük.

Sokaknak komoly fenntartásaik vannak a számítógéppel történő tanulással kapcsolatosan. Fő indokaik között szerepel az, hogy ez nem a megfelelő eszköz a tanuláshoz, hiszen elvonja a tanuló figyelmét a tanulás elől. Én azt vallom, hogy ez inkább egy hasznos dolog lehet, gyorsasága és praktikussága miatt. Véleményem szerint, aki tanulni akar, az meg is tudja tanulni, azt amit szeretne. Ha valaki tanulás közben elkalandozik és egyáltalán nem figyel az anyagra, az nem a számítógép hibája, hanem az illetőnek nincsen elég motivációja. Pont hogy a számítógép az egy olyan technikai eszköz, amely nagy mértékben segítheti a tanulást. Aki komolyan veszi saját tanulási szándékát, annak nem okozhat gondot az összpontosítás.

Az online, web alapú tanulással az internethez csatlakozva információhoz jutunk és kommunikálni tudunk másokkal. Lehetőségek végtelen sora áll rendelkezésünkre, hiszen az interneten bármilyen adathoz, információhoz egészen könnyen hozzá lehet jutni, ami segíti a tanulást.

A távoktatásra a legfőbb jellemvonás a térbeli és időbeli függetlenség. Tehát a résztvevői időben és térben függetlenek egymástól, nincsenek egy helyen. Többen támadják, mert úgy vélik, hogy ez a fajta tanulás nem lehet hatékony a személyes kontakt hiánya miatt. Én azt vallom, hogy egy tanulási folyamat sikeressége nem a személyes jelenlét függvénye. Eredményeket érhetünk el a tanulásban extra technikai eszközök használata és személyes kapcsolat nélkül is.

Az órán említésre került az, hogy az esetek többségében az emberek mindig halasztgatják a teendőiket, tologatják maguk előtt a fontos elintéznivalókat és feladatokat. Sok tanuló csak akkor áll neki tanulni, amikor muszáj és vizsga előtt néhány nappal veszik elő a jegyzeteket tanulás céljából. Állhat ennek hátterében a lustaság vagy az érdeklődés hiánya, bár ha a tanuló eltökélt és szeretne mindent elsajátítani az adott témával kapcsolatosan, akkor a lustaság sem vethet gátat személye és a tanulás közé. Ha rendelkezik a kellő motivációval, akkor nem csak azért ül le tanulni, mert közeleg a vizsga, amit kénytelen letenni, hanem azért, mert érdekli a tananyag. Ha viszont nincsen elég motivációja és csak akkor lehet rábírni a tanulásra, ha rákényszerítik, akkor nyilvánvalóan nem a távoktatás a megfelelő tanulási forma az adott illető számára. Véleményem szerint ez a hozzáállás nem csak a tanulásra igaz, hanem az élet bármely másik területére is. A tanórán egy másik példa is szóba jött, az adóbevallással kapcsolatosan. Általában a végső határidő előtt 1-2 nappal kígyózó sorok állnak a postán, mert mindenki az utolsó pillanatra halasztja az elintéznivalót.

Az e-Learning a fent említett három ’tényezőnek’ a közös metszete. Az e-learningnek három fő eleme van:

-rendszerelmélet

-didaktikai tervezés

-modularitás

A rendszerelmélet kimondja, hogy az e-learning tartalom és tevékenységrendszer a tanulási környezet része.

Úgy gondolom, hogy a didaktikai tervezés alapvető fontosságú. Meghatározó jelentősége van az oktatási tartalom kiválasztásának. Lényeges meghatározni azt, hogy mit akarunk tanítani vagy tanulni, illetve hogy hogyan. A puszta szöveget képekkel, hanggal, mozgóképekkel, ábrákkal tehetjük érdekesebbé és sokszínűbbé.

A modularitás azt a célt szolgálja, hogy a tananyag elemei tanulási egységekre legyenek bontva, oly kicsi részekre, amekkorára csak lehet. Így lehet a legsokszínűbb és a legérdekesebb tanulási folyamatot kialakítani. Az órán egy nagyon találó példa hangzott el, amellyel kitűnően lehet szemléltetni a modularitás lényegét. A LEGO-val akkor lehet a legélvezetesebben játszani, ha sok kis építőelemünk van, amiből nagyon sok dolgot tudunk építeni. Ha csak néhány nagyobb elem áll a rendelkezésünkre, akkor azokból csak korlátozott számú dolgot kreálhatunk. Lényegesen kevesebb a lehetőség, és ez egy idő után eléggé unalmassá is válhat. Ezért van szükség sok kis elemre, mert így sokkal több a lehetőség és sokkal élvezetesebb a tanulás. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy a tanuló saját, megszokott ütemében tudjon tanulni, hogy eredményes legyen. Emellett fontos elindítani egy ösvényen. Tanácsos mutatni tanulási utakat, amiken haladni tud előre. Tanulás-módszertani tanácsokkal kell ellátni, hogy el tudjon indulni. Fontos megtalálni az arany középutat, ugyanis nem ajánlatos túlságosan leszabályozni és megszabni a tanulónak, hogy mit mikor hogyan csináljon, hiszen így elveszíti önállóságát és nem vezet eredményességre. A teljesen szabadon engedés sem célszerű, mert ha minden tanács nélkül ráhagyjuk, hogy cselekedjen úgy, ahogy ő jónak látja az nem biztos hogy hatékony és eredményes tanuláshoz vezet.

Jónak tartom az e-learninget, főleg hogy az ELTE e-learninges felületéről tudom letölteni a kurzusokhoz kapcsolódó tematikát, szakirodalmat, órai anyagot és esetenként ide kell feltölteni a beadandó dolgozatokat is. Bízom benne, hogy a kisebb fennakadásokat szépen lassan kiküszöbölik, hogy teljes mértékben zökkenőmentesen lehessen használni a felületet.

Információtudomány és média a 21. század elején: információs társadalom; modellek, gazdasági és társadalmi következmények.

A második bejegyzésem már a többiek által írt néhány blog-os iromány elolvasása után írom. Érdekes volt azt tapasztalnom, hogy sokan megijedtünk a blog írástól. Többes számban mondom, mert kezdetben nekem is voltak félelmeim. Ugyan én is tulajdonképpen a számítógéppel kézenfogva nőttem fel, mégis valami miatt úgy alakult, hogy sosem adtam a fejem internetes blog írására. Ugyanakkor véleményem szerint nem csak magától az internettől és a blog-tól riadtunk meg, hanem attól is, hogy hogyan fogunk tudni megfelelni ezeknek a követelményeknek. Hogyan tudjuk mindezt összeegyeztetni megszokott életvitelünkkel, munkánkkal, családdal stb.

Már nem is emlékszem vajon hány éves lehettem, amikor megvették a szüleim az első számítógépet, amit később az internet beköttetése követett. Elmondhatom magamról, hogy szinte mindig megtalálok mindent az interneten, amit meg akarok találni, amire szükségem van, amire kíváncsi vagyok, mégis tudásomat bizonyos területeken hiányosnak érzem.

Felmerül bennem a kérdés, hogy ha én fiatalon így érzek, akkor mi a helyzet az idősebb generációval? Azt hiszem elmondható, hogy az idősebb korosztály általában szkeptikusabb az internet és a számítógép világával kapcsolatosan. Ami nekik bonyolult és teljesen érthetetlen az a fiatalabbaknak egyértelmű és világos, mint a nap. Nyilván, mert többségünk ezen nőtt fel, úgymond ebbe születtek bele.

Szüleim példáját tekintve ők is folyamatosan igyekeznek felzárkózni a rohamos technikai fejlődéshez. Itt nem csak feltétlenül a számítógépre gondolok, hanem a mobiltelefonra is. Nem nézem le őket és nem tartom őket esetlennek, csak azért mert nehezebben tudják kezelni a telefonjukat és mert nehezebben látják át a számítógép működését. Tanult, nyelveket beszélő, diplomás emberek tehát nincs a felfogásukkal baj, hanem annál inkább a rohamos változásokkal és fejlődésekkel van a probléma. Idegen számukra az a sok ketyere, amiket mi napi szinten rutinosan használunk. Kérdezgetik olykor, hogy milyen az a Facebook, milyen tevékenységeket lehet ott folytatni és hogy éppen kivel beszélgetek a chat-en. Nemrég rácsodálkoztak arra, hogy hogyan tudok a mobiltelefonomról internethez kapcsolódni és úgy levelezni az ismerőseimmel, vagy akár onnan is meg tudom nézni az aznapi időjárást vagy a TV műsort. Hangoztatom, igyekeznek tartani a lépést és ez mindenképpen pozitív fényt vet rájuk.

Előző írásomban is említettem, hogy az elmúlt nyáron külföldön tartózkodtam három hónapon keresztül, messze Magyarországtól. Mindenképpen be kell látni, hogy a kapcsolattartást igencsak nehézkesen lehetett volna kivitelezni internet nélkül. Természetesen rendelkezésünkre állt a mobiltelefonunk, de nagyon drága mulatság lett volna az Egyesült Királyságba és –ból ide-oda telefonálgatni mindennap. A világhálón e-mailben, közösségi oldalon tartottam a kapcsolatot szüleimmel és barátaimmal, bár nyilvánvalóan időnként telefonon is beszéltünk.

Ez is bizonyítja azt, hogy az idősebb generáció (szüleim) akármennyire is furcsállja ezt a hatalmas internetes lázat, bizonyos esetekben csak beigazolódik a tény, hogy ez egy hasznos dolog, amivel időt és pénzt is meg lehet takarítani és mindemellett praktikus és kényelmes megoldás.

Amióta hazajöttem külföldről rendszeresen tartom a kapcsolatot interneten az ott szerzett ismerőseimmel és már a következő nyarat tervezzük. Rendkívül időigényes és drága megoldás lenne, ha mind a tizenakárhány külföldi ismerősömmel postai úton leveleznék. Bár, amikor általános iskolás voltam, akkor voltak levelező barátaim, akikkel kézzel írt leveleket váltottunk egymással, de ahogy berobbantak a technika vívmányai a borítékot hamar lecseréltük az e-mailre. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a mai napig ne lehetne postai úton kapcsolatot tartani bárkivel, vagy egy-egy képeslapot küldeni. Van benne egy kis ’nosztalgia’.

Hasonlóan idevágó téma, ha jól emlékszem Sz. Enikő blogjában olvastam a következőt, és mindenképpen egyetértek vele. Többen vannak a csoportban ugyebár főként levelezős hallgatók, akik munka miatt nem tudnak személyesen megjelenni a szerdánkénti előadásokon az egyetemen. Nos, ha nem lenne internet, akkor nem lenne lehetőség arra, hogy ustream-en (akár élőben, akár később) végighallgathassuk a kollokvium tananyagát. Ami értelemszerűen azt vonná maga után, hogy nem tudnánk megírni a blogunkba a bejegyzéseinket. Tehát az órai anyag ustream-en való követése is egyfajta kapcsolattartás, ami esetünkben nagyon hasznos.

Viszont pár mondat erejéig kitérnék az interneten való kapcsolattartás gyanánt az ott történő ismerkedésre. Az online chat szobák, társkereső oldalak és fórumok lehetőséget nyújtanak arra, hogy új embereket ismerjünk meg, hogy bővítsük ismerőseink körét. Ám ennek egyetlen csalóka hátulütője lehet az, hogy a másik fél által elhangzottak nem feltétlenül fedik a valóságot. Őszintén szólva én még nem próbáltam interneten ismerkedni, kicsit ódzkodom is a dologtól, de innen-onnan már többször hallottam, hogy a neten való személyleírás és bemutatkozás nem igazán felelt meg a valóságnak.

Mint fent említettem, hogy sokszor magam is úgy érzem, hogy hiányosságaim vannak a fejlődő technikát tekintve. Ilyenkor kell beszélnünk a kulturális késésről, ami azt jelenti, hogy a technikai fejlődés sokkal azelőtt jár, mint ahogy azt a társadalom képes lenne követni. Mondhatjuk, hogy úgynevezett ’fáziskésésben’ vagyunk a rohamos fejlődéssel szemben. Ez a jelenség véleményem szerint teljes mértékben jellemzi a jelenkori társadalmat. Erős túlzással mondhatjuk, hogy akinek nincsenek alapjai, nincsenek személyes tapasztalatai a technikai vívmányokkal kapcsolatosan, annak sokkal nehezebb dolga van a mai világban, mint társainak.

Olykor szüleim segítséget kérnek tőlem vagy testvéremtől, mert nem értenek valamit a számítógéppel vagy az internettel kapcsolatosan. Akadt rá példa nem egyszer, amikor azt kellett nekik mondanom, hogy sajnos nem tudom én sem a pontos választ. Itt látszik jól az, hogy hiába tartozom a fiatal generációhoz és hiába nőttem fel a számítógép társaságában, még sok dolog van, amit nekem is meg kell tanulni. Ilyenkor méltán gondolhatják azt az idősebbek, hogy ha a fiatalok nem tudják, akkor ki tudja?

Pont ezért tartom praktikus és problémamegelőző dolognak azt, hogy már az általános iskola alsó tagozatában oktatnak számítástechnikai ismereteket a diákoknak, amikre alapozva könnyen tudnak boldogulni a számítógép és az internet világában. Ezt követően a gimnáziumban is a kötelező tantárgyak között szerepel az informatika. Pár évvel ezelőtt az ELTE keretein belül én is elvégeztem egy informatikai kurzust közismereti tantárgyként és biztosan állíthatom, hogy csakis előnyömre vált.

Azonban a kurzus nem tanított meg arra, hogy a hatalmas és gomolygó információrengetegből hogyan válogassam ki azokat, amelyekre ténylegesen szükségem van. Ezt nekem kellett megtanulnom. Egy egészen egyszerű példával élve: ha naponta estefelé belépek az e-mail fiókomba, akkor általában sokkal több a haszontalan levél, mint amelyikre valóban szükségem van. Mindenféle hirdetések, reklámok érkeznek, amelyeket bevallom se kedvem, se időm nincsen elolvasni.

A többiek blogját olvasva többen kitértek arra és egyet is értettek azzal, hogy inkább vagyunk információ használók, mint információ megosztók. Ennek több oka lehet.

Nyilván könnyebb csak beszippantani az új adatokat, mint azokat rendezetten és érthetően közzétenni. Én úgy gondolom (és a blogokat olvasva akadt más is, aki hasonlóképpen vélekedett), hogy ha például csak az órán szóba jött Wikipédia oldalt vesszük figyelembe, akkor kevesen mernek ahhoz hozzátenni. Szerintem az emberek többsége, ha az interneten rákeres valamire, akkor szinte elsőként a Wikipédia oldala jelenik meg. Ha csak a kurzus címét írjuk be a keresőbe, rögtön az első találat a Wikipédia információtudomány című oldala. Már az előző írásomban is említettem, hogy lehetséges, hogy az emberek nem érzik tudásukat eléggé biztosnak és alaposnak ahhoz, hogy egy mások számára ilyen könnyen elérhető, népszerű felületen közzétegyenek adatokat. A másik ok lehet az, hogy értelemszerűen ha az ember valamire rákeres, akkor nyilván azt azért teszi, mert információt szeretne megtudni arról a bizonyos dologról. Ennek fényében aligha tudná kiegészíteni, hiszen neki is hiányosságai vannak a témát tekintve.

Szintén előző bejegyzésemre szeretnék hivatkozni, amikor is a repülőtéren való fennakadásokról írtam. Számítógép és internetkapcsolat hiányában teljesen felborult a normális munkafolyamat rendje, káosz alakult ki a reptéren. Csak nagy fáradozások árán tudtunk urai lenni a helyzetnek. Eszembe jutott, hogy tulajdonképpen szüleim munkája is szorosan kapcsolódik az informatikához, ugyanis az orvosi rendelőben a páciensek adatait számítógépen tárolják. Ha ez egy kis időre is meghibásodik, leáll a rendszer és a folyamatok nagy mértékben lelassulnak, ami torlódáshoz vezet. De ezen a két példán kívül nyilvánvalóan még számos esetet lehetne említeni, aminek alapvető kelléke a számítógép internettel.

Összegezve ismételten csak arra tudok kilyukadni, hogy ez egy mindig is vitatott téma marad. Mindig lesznek akik némileg vonakodnak tőle, és lesznek akik nélkülözhetetlennek vélik. Én úgy gondolom, hogy egy kicsit a kettő között vagyok, de úgy, hogy inkább az utóbbi táborhoz állok közelebb.

Információtudomány és média a 21. század elején: információs társadalom; modellek, gazdasági és társadalmi következmények.

A legutóbbi előadás alkalmával sok olyan témáról volt szó, ami valójában jelen van mindennapjainkban, de mégis szinte láthatatlannak tűnnek. Lehet, hogy annyira természetes dolgok, hogy nem is állunk le gondolkodni rajtuk, mert alapvetően részesei mindennapjainknak. Bejegyzésemben ezeket szeretném megosztani és saját véleményemet, nézőpontomat közzétenni a témával kapcsolatban.

Több olyan téma is felmerült, amiről sokáig lehetne vitatkozni.

Az egyik ilyen téma az internet és az internethasználat. Emlékszem még elég kicsi voltam, amikor 1997 körül Karácsonykor szüleim bevezették otthonunkban az internetet. Testvéremmel el voltunk tőle ájulva, pedig akkor még nagyon kezdetleges fázisban volt az egész. Sőt emlékszem, hogy internetezés alatt még a vezetékes telefont sem lehetett használni. Azóta hihetetlen változásokon ment keresztül, manapság elképesztő módon uralja a világot, beleértve mindennapjainkat. Véleményem szerint rengeteg előnnyel is bír, de ugyanakkor hátulütője is van.

Manapság nagyon sokan vonakodnak attól, hogy információt tegyenek közzé magukról a világhálón, azzal érvelve, hogy azokkal bárki bármikor visszaélhet, akárki felhasználhatja esetleg olyan dolgokra, amik kellemetlenséget okozhatnak a későbbiekben. Ha gondolunk itt például az egyes közösségi oldalakon (például Facebook-on) a profilokra, véleményem szerint mindenkinek a saját döntése az, hogy mennyi információt hajlandó megosztani önmagáról, mindazt saját felelősségre. És az sem utolsó szempont, hogy ezeket az adatokat kivel osztja meg. Különböző beállítási lehetőségek közül lehet válogatni, amelyek segítségével leszűkíthetjük azok körét, akikkel ténylegesen meg akarjuk osztani személyes adatainkat. Az már teljesen más kérdés, hogy a ’közönség’ kíváncsi-e ezekre az információkra. Igaz az állítás, miszerint, aki nem hozza nyilvánosságra bizonyos adatait, azokkal nyilvánvalóan nem is tud senki visszaélni.

Sokaknak fenntartásaik vannak például az interneten való vásárlással kapcsolatosan. Őszintén szólva kezdetben én sem voltam ennek a híve, de egyszer barátaimmal belevágtam és rájöttünk, hogy vannak olyan oldalak, amelyek teljes mértékben megbízhatóak. Talán túl nagy a hírnevük és túl sok felhasználójuk van ahhoz, hogy visszaéljenek bárkinek is az adataival. Természetesen olykor bekövetkezhetnek fennakadások és hibák, de ez nem feltétlenül maga az internet hibája és emiatt nem kell azonnal az ördög találmányának nevezni.

Ugyanis ha belegondolunk, internet nélkül a mai világban aligha lehetne boldogulni, szinte elengedhetetlen eszköze mindennapjainknak. Lényeges, hogy felgyorsítja munkánkat és a tanulási folyamatokat. A gyorsaság miatt sokkal praktikusabb megoldás számítógéppel, interneten végezni bizonyos dolgokat, mint például manuálisan. Gondolok itt egyetemistaként például az egyetemre való beiratkozásra, kurzusfelvételre, vizsgajelentkezésre. Sokkalta egyszerűbb így az adatok feldolgozása, több időt takaríthatunk meg, amit más hasznos dologra fordíthatunk.

Egy kis személyes kitérőt szeretnék tenni pár mondat erejéig. Ide kapcsolódik személyes munkatapasztalatom, ugyanis amikor a repülőtéren dolgoztam utaskiszolgálási ügyintézőként, egyértelműen számítógépet használtunk az utasok felvételére. Azonban olykor előfordult, hogy a rendszer meghibásodott, aminek orvoslása igen hosszú időt vett igénybe. Így ilyenkor arra kényszerültünk, hogy manuálisan álljunk neki gyártani a beszállókártyákat és kézzel írott cédulákat ragasszunk az utasok csomagjaira. Ez a tortúra többszörösen annyi időt vett igénybe, mintha számítógépekkel dolgoztunk volna. Csak érzékeltetni szeretném a lassúságot; egy nap indult körülbelül 10-12 járat, mindegyiken minimum 150 emberrel. Ha ebből a 10-12 járatból, csak 2 esett bele abba az intervallumba, amikor a számítógépek meghibásodtak, akkor is legalább 300 ember beszállókártyáját kellett kézzel írni. Arról már nem is beszélve, hogy a lelassult munkafolyamat miatt a repülőgépek nem kis késéssel tudtak csak elindulni a célországba (ami értelemszerűen a további járatok késéséhez vezetett) és emiatt nekünk is túlórázni kellett. Tehát senki sem járt jól. Ez a példa is azt tükrözi, hogy számítógép és internet nélkül majdhogynem megállt az élet a repülőtéren.

Nem utolsó sorban az internet számos szórakozási lehetőséget is nyújt. Sok közösségi oldal, blog, videómegosztó közül válogathatunk és szinte mindent el lehet intézni az interneten keresztül csupán néhány kattintással. Gondolok itt a vizsgajelentkezéstől, a pénzátutaláson, a külföldi levelezéseken, a média letöltésen keresztül egészen a vásárlásig vagy egy utazás megszervezéséig, mindent. Összehozza az embereket, új kapcsolatok, barátságok szövődhetnek, külföldiekkel való megismerkedésre ad lehetőséget, ami tanulás, pontosabban nyelvtanulás szempontjából is nagyon pozitív. Az interneten való kapcsolattartás eltörli a tér és időkorlátokat, hiszen a nagy távolságok és időeltolódás ellenére is kapcsolatban lehetünk bárkivel.

Személyes tapasztalataimra támaszkodva érzékelem ennek előnyét, hiszen a nyarat külföldön töltöttem munkavállalás céljából. Ha nem lett volna internet, aligha tudtam volna folyamatosan tartani a kapcsolatot itthon levő szüleimmel és barátaimmal. Most fordult a kocka, jelenleg több ismerősöm van külföldön és én vagyok itthon, de ez nem okoz akadályt abban, hogy napi szinten ne tudjuk tartani a kapcsolatot egymással. Természetesen a telefon is rendelkezésre áll, ám lényegesen kedvezőbben járunk anyagilag ha azt internetet választjuk, nem kell aggódnunk a beszélgetés időtartama miatt.

Ezenkívül érdeklődési körünknek megfelelően válogathatunk a számos információ közül. Ismét fontos kiemelni a gyorsaságot, hiszen most már könyveket olvashatunk az interneten, a regények és tudományos könyvek is teljes egészükben elérhetőek a világhálón. Ez lényegesen gyorsabb és kényelmesebb megoldás, mint elmenni a könyvtárba, sorban állni, esetleg napokat várni egy-egy könyvre, aztán odafigyelni a határidők betartására. Bár én szeretek könyvtárba járni és véleményem szerint a könyvolvasásnak is megvan a maga varázsa és talán fiziológiai szempontból ’egészségesebb’ egy könyvet kiolvasni, mint ugyanazt a regényt a laptop képernyőjén bámulva magunkévá tenni. De ez nyilvánvalóan nem zárja ki azt, hogy ne használnám az internetet efféle dolgokra. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy ha kikapcsolódásról vagy tanulásról van szó, akkor melyiket választja.

Egy kicsit ide kapcsolódik az ökológiai szemponttal kapcsolatos téma, ugyanis az óra folyamán szóba került az, hogy a számítógépek gyártásához szükséges bizonyos nyersanyagok lassacskán kezdenek hiánycikké válni, tehát nagyon nagy az energiafelhasználás, amit inkább más hasznosabb dolgokra lehetne fordítani (szegényebb országok segítése például). Ez nyilván így van, viszont most már elértünk egy olyan magas szintet a technika fejlődésében, ami már visszafordíthatatlan és aligha tudnánk létezni, dolgozni, tanulni számítógépek nélkül. A könyvek esetében viszont a papírfelhasználást lehetne felhozni, amivel valamilyen szinten a természetünket ’károsítjuk’.

Az órán szóba jött a kulturális késés fogalma. Valahogyan azt érzem, hogy ez roppant módon jellemző a mai társadalmakra. A hihetetlen mértékű és gyorsaságú fejlődést nehéz követni. Aki nem jártas ebben a témában, akiknek nincsen úgymond előzetes tudása, előzetes tapasztalatai ezzel kapcsolatosan, annak számára ’kínainak’ tűnhet mindaz, ami körülveszi. A technikai fejlődés több lépéssel előttünk jár, olyannyira, hogy azt a társadalom nem képes, vagy csak nehezen és lassan képes követni. Szinte lehetetlen naprakész lenni állandóan. Sokkal több az információ, mint amennyit át tudok tekinteni, el tudok olvasni. Arról nem is beszélve, hogy mennyi időbe telne, mire mindezt feldolgoznám és reagálni tudnék mindenre. Ezért igyekszem szelektálni és szűrni az adatokat. Persze nem minden esetben, mert gyakran olyan információ is segítségemre lehet bármiben, ami csak úgy elém kerül. Mindenesetre valóban nehéz lépést tartani a rohamos fejlődéssel és az információ szélsebes áramlásával.

Említést nyert az is, hogy információs társadalomról lévén szó információs megosztóknak és információ fogyasztóknak is kellene lennünk egyaránt. Azonban amint láthatjuk, ebből inkább utóbbi valósul meg. Lényegesen kevesebben használják az internetet arra, hogy adatokat, információt osszanak meg. Inkább csak keressük és bekebelezzük az információáradatot.

E kapcsán szóba jött a Wikipédia nevű kollaboratív oldal, amivel kapcsolatban sokaknak fenntartásaik vannak. Többen azt mondják, hogy hiányos és nem megbízható. Ami alapvetően abból fakad, hogy nem teszünk ellene. A Wikipédia alapvetően egy olyan oldal, amit ’hétköznapi’ emberek töltenek fel adatokkal és akárki akármikor kiegészítheti vagy átírhatja az oldal tartalmát. Véleményem szerint sok időt és energiát venne igénybe kipótolni ezeket a hiányos oldalakat. Másrészt lehet, hogy kétségeim támadnának afelől, hogy biztosak-e oly mértékben ismereteim az adott témával kapcsolatosan, hogy fel merjem írni az internetre a többi felhasználó számára. Tehát véleményem szerint az emberek döntő többsége főleg azért fél például egy szakdolgozatban vagy tudományos értekezésben forrásként megjelölni a Wikipédiát, mert nem tűnik száz százalékig hitelesnek és megbízhatónak. Ellenben egy könyvvel, amit nyugodt szívvel használunk fel irodalomként.

Véleményem szerint a számítógép és az internet világa mindig is egy olyan téma volt és marad is a jövőben, ami sok vitát vált ki. Lehet érvelni ellene és lehet érvelni mellette is, valahol mind a kettő tábornak igaza van/lesz. Kétségkívül annyira eluralkodott felettünk, hogy már belekúszott észrevétlenül mindennapjainkba. Véleményem szerint amíg egy egészséges szinten használjuk az internetet és az ott levő adatokat, addig nem kell kétségbe esni, mert igenis egy hasznos találmányról beszélünk, ami sok szempontból kényelmessé teheti életünket. A baj akkor van, ha már esetleg addiktívvá válik mindez oly mértékben, hogy a függőség befolyásolja, netán akadályozza életünk megszokott menetét és megjelennek az elvonási tünetek.