Információtudomány és média a 21. század elején: információs társadalom; modellek, gazdasági és társadalmi következmények.

A legutóbbi előadás alkalmával sok olyan témáról volt szó, ami valójában jelen van mindennapjainkban, de mégis szinte láthatatlannak tűnnek. Lehet, hogy annyira természetes dolgok, hogy nem is állunk le gondolkodni rajtuk, mert alapvetően részesei mindennapjainknak. Bejegyzésemben ezeket szeretném megosztani és saját véleményemet, nézőpontomat közzétenni a témával kapcsolatban.

Több olyan téma is felmerült, amiről sokáig lehetne vitatkozni.

Az egyik ilyen téma az internet és az internethasználat. Emlékszem még elég kicsi voltam, amikor 1997 körül Karácsonykor szüleim bevezették otthonunkban az internetet. Testvéremmel el voltunk tőle ájulva, pedig akkor még nagyon kezdetleges fázisban volt az egész. Sőt emlékszem, hogy internetezés alatt még a vezetékes telefont sem lehetett használni. Azóta hihetetlen változásokon ment keresztül, manapság elképesztő módon uralja a világot, beleértve mindennapjainkat. Véleményem szerint rengeteg előnnyel is bír, de ugyanakkor hátulütője is van.

Manapság nagyon sokan vonakodnak attól, hogy információt tegyenek közzé magukról a világhálón, azzal érvelve, hogy azokkal bárki bármikor visszaélhet, akárki felhasználhatja esetleg olyan dolgokra, amik kellemetlenséget okozhatnak a későbbiekben. Ha gondolunk itt például az egyes közösségi oldalakon (például Facebook-on) a profilokra, véleményem szerint mindenkinek a saját döntése az, hogy mennyi információt hajlandó megosztani önmagáról, mindazt saját felelősségre. És az sem utolsó szempont, hogy ezeket az adatokat kivel osztja meg. Különböző beállítási lehetőségek közül lehet válogatni, amelyek segítségével leszűkíthetjük azok körét, akikkel ténylegesen meg akarjuk osztani személyes adatainkat. Az már teljesen más kérdés, hogy a ’közönség’ kíváncsi-e ezekre az információkra. Igaz az állítás, miszerint, aki nem hozza nyilvánosságra bizonyos adatait, azokkal nyilvánvalóan nem is tud senki visszaélni.

Sokaknak fenntartásaik vannak például az interneten való vásárlással kapcsolatosan. Őszintén szólva kezdetben én sem voltam ennek a híve, de egyszer barátaimmal belevágtam és rájöttünk, hogy vannak olyan oldalak, amelyek teljes mértékben megbízhatóak. Talán túl nagy a hírnevük és túl sok felhasználójuk van ahhoz, hogy visszaéljenek bárkinek is az adataival. Természetesen olykor bekövetkezhetnek fennakadások és hibák, de ez nem feltétlenül maga az internet hibája és emiatt nem kell azonnal az ördög találmányának nevezni.

Ugyanis ha belegondolunk, internet nélkül a mai világban aligha lehetne boldogulni, szinte elengedhetetlen eszköze mindennapjainknak. Lényeges, hogy felgyorsítja munkánkat és a tanulási folyamatokat. A gyorsaság miatt sokkal praktikusabb megoldás számítógéppel, interneten végezni bizonyos dolgokat, mint például manuálisan. Gondolok itt egyetemistaként például az egyetemre való beiratkozásra, kurzusfelvételre, vizsgajelentkezésre. Sokkalta egyszerűbb így az adatok feldolgozása, több időt takaríthatunk meg, amit más hasznos dologra fordíthatunk.

Egy kis személyes kitérőt szeretnék tenni pár mondat erejéig. Ide kapcsolódik személyes munkatapasztalatom, ugyanis amikor a repülőtéren dolgoztam utaskiszolgálási ügyintézőként, egyértelműen számítógépet használtunk az utasok felvételére. Azonban olykor előfordult, hogy a rendszer meghibásodott, aminek orvoslása igen hosszú időt vett igénybe. Így ilyenkor arra kényszerültünk, hogy manuálisan álljunk neki gyártani a beszállókártyákat és kézzel írott cédulákat ragasszunk az utasok csomagjaira. Ez a tortúra többszörösen annyi időt vett igénybe, mintha számítógépekkel dolgoztunk volna. Csak érzékeltetni szeretném a lassúságot; egy nap indult körülbelül 10-12 járat, mindegyiken minimum 150 emberrel. Ha ebből a 10-12 járatból, csak 2 esett bele abba az intervallumba, amikor a számítógépek meghibásodtak, akkor is legalább 300 ember beszállókártyáját kellett kézzel írni. Arról már nem is beszélve, hogy a lelassult munkafolyamat miatt a repülőgépek nem kis késéssel tudtak csak elindulni a célországba (ami értelemszerűen a további járatok késéséhez vezetett) és emiatt nekünk is túlórázni kellett. Tehát senki sem járt jól. Ez a példa is azt tükrözi, hogy számítógép és internet nélkül majdhogynem megállt az élet a repülőtéren.

Nem utolsó sorban az internet számos szórakozási lehetőséget is nyújt. Sok közösségi oldal, blog, videómegosztó közül válogathatunk és szinte mindent el lehet intézni az interneten keresztül csupán néhány kattintással. Gondolok itt a vizsgajelentkezéstől, a pénzátutaláson, a külföldi levelezéseken, a média letöltésen keresztül egészen a vásárlásig vagy egy utazás megszervezéséig, mindent. Összehozza az embereket, új kapcsolatok, barátságok szövődhetnek, külföldiekkel való megismerkedésre ad lehetőséget, ami tanulás, pontosabban nyelvtanulás szempontjából is nagyon pozitív. Az interneten való kapcsolattartás eltörli a tér és időkorlátokat, hiszen a nagy távolságok és időeltolódás ellenére is kapcsolatban lehetünk bárkivel.

Személyes tapasztalataimra támaszkodva érzékelem ennek előnyét, hiszen a nyarat külföldön töltöttem munkavállalás céljából. Ha nem lett volna internet, aligha tudtam volna folyamatosan tartani a kapcsolatot itthon levő szüleimmel és barátaimmal. Most fordult a kocka, jelenleg több ismerősöm van külföldön és én vagyok itthon, de ez nem okoz akadályt abban, hogy napi szinten ne tudjuk tartani a kapcsolatot egymással. Természetesen a telefon is rendelkezésre áll, ám lényegesen kedvezőbben járunk anyagilag ha azt internetet választjuk, nem kell aggódnunk a beszélgetés időtartama miatt.

Ezenkívül érdeklődési körünknek megfelelően válogathatunk a számos információ közül. Ismét fontos kiemelni a gyorsaságot, hiszen most már könyveket olvashatunk az interneten, a regények és tudományos könyvek is teljes egészükben elérhetőek a világhálón. Ez lényegesen gyorsabb és kényelmesebb megoldás, mint elmenni a könyvtárba, sorban állni, esetleg napokat várni egy-egy könyvre, aztán odafigyelni a határidők betartására. Bár én szeretek könyvtárba járni és véleményem szerint a könyvolvasásnak is megvan a maga varázsa és talán fiziológiai szempontból ’egészségesebb’ egy könyvet kiolvasni, mint ugyanazt a regényt a laptop képernyőjén bámulva magunkévá tenni. De ez nyilvánvalóan nem zárja ki azt, hogy ne használnám az internetet efféle dolgokra. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy ha kikapcsolódásról vagy tanulásról van szó, akkor melyiket választja.

Egy kicsit ide kapcsolódik az ökológiai szemponttal kapcsolatos téma, ugyanis az óra folyamán szóba került az, hogy a számítógépek gyártásához szükséges bizonyos nyersanyagok lassacskán kezdenek hiánycikké válni, tehát nagyon nagy az energiafelhasználás, amit inkább más hasznosabb dolgokra lehetne fordítani (szegényebb országok segítése például). Ez nyilván így van, viszont most már elértünk egy olyan magas szintet a technika fejlődésében, ami már visszafordíthatatlan és aligha tudnánk létezni, dolgozni, tanulni számítógépek nélkül. A könyvek esetében viszont a papírfelhasználást lehetne felhozni, amivel valamilyen szinten a természetünket ’károsítjuk’.

Az órán szóba jött a kulturális késés fogalma. Valahogyan azt érzem, hogy ez roppant módon jellemző a mai társadalmakra. A hihetetlen mértékű és gyorsaságú fejlődést nehéz követni. Aki nem jártas ebben a témában, akiknek nincsen úgymond előzetes tudása, előzetes tapasztalatai ezzel kapcsolatosan, annak számára ’kínainak’ tűnhet mindaz, ami körülveszi. A technikai fejlődés több lépéssel előttünk jár, olyannyira, hogy azt a társadalom nem képes, vagy csak nehezen és lassan képes követni. Szinte lehetetlen naprakész lenni állandóan. Sokkal több az információ, mint amennyit át tudok tekinteni, el tudok olvasni. Arról nem is beszélve, hogy mennyi időbe telne, mire mindezt feldolgoznám és reagálni tudnék mindenre. Ezért igyekszem szelektálni és szűrni az adatokat. Persze nem minden esetben, mert gyakran olyan információ is segítségemre lehet bármiben, ami csak úgy elém kerül. Mindenesetre valóban nehéz lépést tartani a rohamos fejlődéssel és az információ szélsebes áramlásával.

Említést nyert az is, hogy információs társadalomról lévén szó információs megosztóknak és információ fogyasztóknak is kellene lennünk egyaránt. Azonban amint láthatjuk, ebből inkább utóbbi valósul meg. Lényegesen kevesebben használják az internetet arra, hogy adatokat, információt osszanak meg. Inkább csak keressük és bekebelezzük az információáradatot.

E kapcsán szóba jött a Wikipédia nevű kollaboratív oldal, amivel kapcsolatban sokaknak fenntartásaik vannak. Többen azt mondják, hogy hiányos és nem megbízható. Ami alapvetően abból fakad, hogy nem teszünk ellene. A Wikipédia alapvetően egy olyan oldal, amit ’hétköznapi’ emberek töltenek fel adatokkal és akárki akármikor kiegészítheti vagy átírhatja az oldal tartalmát. Véleményem szerint sok időt és energiát venne igénybe kipótolni ezeket a hiányos oldalakat. Másrészt lehet, hogy kétségeim támadnának afelől, hogy biztosak-e oly mértékben ismereteim az adott témával kapcsolatosan, hogy fel merjem írni az internetre a többi felhasználó számára. Tehát véleményem szerint az emberek döntő többsége főleg azért fél például egy szakdolgozatban vagy tudományos értekezésben forrásként megjelölni a Wikipédiát, mert nem tűnik száz százalékig hitelesnek és megbízhatónak. Ellenben egy könyvvel, amit nyugodt szívvel használunk fel irodalomként.

Véleményem szerint a számítógép és az internet világa mindig is egy olyan téma volt és marad is a jövőben, ami sok vitát vált ki. Lehet érvelni ellene és lehet érvelni mellette is, valahol mind a kettő tábornak igaza van/lesz. Kétségkívül annyira eluralkodott felettünk, hogy már belekúszott észrevétlenül mindennapjainkba. Véleményem szerint amíg egy egészséges szinten használjuk az internetet és az ott levő adatokat, addig nem kell kétségbe esni, mert igenis egy hasznos találmányról beszélünk, ami sok szempontból kényelmessé teheti életünket. A baj akkor van, ha már esetleg addiktívvá válik mindez oly mértékben, hogy a függőség befolyásolja, netán akadályozza életünk megszokott menetét és megjelennek az elvonási tünetek.